fbpx

Andris játszik

Andris játszik

| 2016. január. 01. | Andris játszik bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Hol van már az az idő, amikor még Andris csak feküdt behajlított karral, ökölbe szorított kézzel, és ködös tekintettel nézett a nagyvilágba! Napról napra egyre nyitottabb, egyre több minden érdekli, mint a szivacs, gyűjti be az információkat, és elkezdte átalakítani a környezetét. Az én okos, ügyes kisfiam.

Először a mi arcunk látványa ragadta magával, ha közel hajoltunk hozzá, nagyon mély figyelemmel tanulmányozta. A hangunkat is utánozni próbálta, egyre szélesebb skálán énekelt, ha beszélgettünk vele. Aztán felfedezte a saját kezét. Kezdetben meglepődött, amikor elsuhant az a furcsa valami az arca előtt. Persze olvastam a neten, hogy ezt a folyamatot mi is megsegíthetjük úgy, hogy egy-egy tárgyat adunk a kezébe. Óvatosan, vigyázva, ne vághassa vele kupán magát. A puha, csörgő bársonymackó pont alkalmasnak bizonyult: át-átsuhant a szeme előtt, egy idő után tekintetével is muszáj volt követnie. Ha sikerült, éles sikkantásokkal köszöntötte a mackót. Tamás igen büszkén nézte, videózta, fotózta, mert Andris az átlagnál hamarabb tudta mindezt produkálni. Biztos benne, hogy űrhajós lesz a gyerek, vagy atomfizikus.

Aztán már tudta, hogy a saját kezét érdemes figyelni, mindig szemmel tartani, mert nem csak szép, de finom is. Hamarosan megtalálta a hüvelykujját. A balt. Biztos balkezes lesz! Ez már régi szórakozás nála, van olyan ultrahang képünk, ahol szemlátomást szopta az ujját. Ha végre újra rátalál, sokáig a szájában tartja, és általában alvás a vége a cumizásnak. Egyszer már, két és fél hete meg is vigasztalta így magát, egy kimerítő hasfájásos sírás után. Azóta − lekopogom! − elcsitulni látszik végre a hasfájás.

Most Andris négy hónapos. Egyre többet van ébren, ilyenkor edzést tart. (Tamás gondolkozik is, milyen sporttal érdemes majd kezdenie a pályafutását, mert cél természetesen az olimpia. Már most látszik, milyen kitartó, milyen erős és tehetséges a mi fiunk.) Hason fekve felemeli a fejét, sőt, három napja átfordult – véletlenül! Nagyon vicces volt a döbbenet, amit átélt Andris, hiszen ő nem így akarta, ez igazán bizonytalan érzés volt! Azóta már többször megismételte a mutatványt, egyre magabiztosabban.

A másik fő attrakció a fellógatott tárgyakkal való küzdelme. Megpróbálja a kezével megütni a babatornásztató játszószőnyegre felkötözött csörgőt, kanalat, mackót. Egészen megváltozik ilyenkor az arca. A szeme óriási tányér lesz, a pupillája kitágul. Tekintete pontosan követi a céleszközt. Szája csücsörít, arcizmai megfeszülnek. Koncentrál! Tényleg atomfizikus lesz, ilyen koncentráló képességgel! Aztán amikor megüti a kinézett tárgyat, ellazul, vigyorog, sikít és felkacag. Meg kell zabálni!

Így telik most az idő. Minden nap történik valami új. Érdekesebb a legjobb tévésorozatnál. Tamás szerint Andris egy-egy apró sikere olyan, mint amikor a magyar himnusz szól a vb-n vagy az olimpián, miközben a magyar zászlót húzzák fel a legmagasabbra. Szívszorító. Boldogság.

Lukács Gabriella

Megosztás


Mindjárt mutatom...